Még a tavalyi év vége fele Ma-Uri masszázson voltam egy kedves barátomnál. Miután sikerült mély, ellazult állapotba kerülnöm a következő képi világ fogadott:
Egy ösvényen mentem az erdőben. Magas ősi fák vettek körül, a magasan lévő lombokon keresztül szűrődött be a fény, zöldes félhomályba burkolva a környezetet. Apró neszeket hallottam a hátam mögül egyre közelebbről, éreztem valaki figyel, követ - de mindhiába pillantottam vissza semmit sem láttam. Néhány perc múlva már közvetlen közelből érkezett a zörej. Megálltam és vártam. Az egyik fa mögül egy női alak lesett ki. Teste ezüstösen csillogott, mintha valami pikkelyszerű borítaná. Mikor tekintetünk összetalálkozott, ő megindult szépen lassan felém. Mellém érve megállt. Ekkor láttam, hogy nem pikkelyek azok, az egész alaknak ezüstös a bőre. Néhány percig álltunk egymás mellett szótlanul, ekkor a fák közül egy Pegazus lépett elő. Teste szinte teljesen átlátszó volt. Néhány kört tett kettőnk körül, majd egy fej biccentéssel jelezte kövessük. Így mentünk szépen sorban az ösvényen amíg a fák ritkulni kezdtek. Elsőre egy hatalmas szobrot vettem észre, a Trimurti (Brahma-Vishnu-Shiva) három arcú szobrát. A szobor egy kisebb három oldalú piramis tetején helyezkedett el, minden arc egy-egy oldal felé tekintett. A piramis kövei vörös anyagú kőből készültek és a Nap fényében izzó hatást keltettek. Közelebb érve egy nyitott bejáratot vettünk észre. Bementünk. Nem voltak járatok, az egész egy tér volt. Csak a csupasz falak voltak bent, talaja a föld és félhomály uralkodott. Egyedül a középen elhelyezett arany, asztalnak látszó kerek emelvény volt látható tisztán, melyet a három arcú szobor közepén lévő kör alakú tető nyíláson átszűrődő fény világított meg...
a folytatás már egy következő alkalom szülötte:
A lány elindult az arany tárgy fele és ezüst alakjával beleállt a közepén lévő nyílásba. Kezeit a magasba emelte. Fentről le és lenről fel egy időben fénysugár indult meg és találkozott. Ekkor ott állva azt láttam a falak kezdenek eltűnni csak egy vörösen izzó áttetsző 'hártya' maradt, a Pegazus sebesen szárnyalt körbe-körbe a térben, a föld piramis által övezett széleinél forrásszerűen víz bugyogott fel. Bevillant, hogy akkor és ott megvalósult az elemek - tűz (falak), víz (forrás) levegő (Pegazus), föld (melyen álltam) - teljes összhangja, együtt lüktetése. A Hold (ezüst női alak) bekerült és beleolvadt a Napba (arany asztal) és ezzel kapcsolatot létesített a mindennel. A testemet már nem is éreztem, a semmiben voltam, ugyanakkor a mindenben. Egyszerre hallottam az összes hangot, láttam az összes színt, éreztem az az összes illatot, érzést - ugyanakkor mindezek hatásától szabadon a semmit érzékeltem meg…
Ebben az tér-időtlenségben meddig voltam nem tudom, de jó érzés volt.
