Egy kislány érzései

Napsütötte szombat délelőtt éppen autót takarítottam a kertben. A szomszédban egy gyermekes család vendégeskedett és a kislány megunván a felnőttek beszélgetését átjött hozzám hátha itt érdekesebb dolog történik.

Nagyon tisztelet tudóan megkérdezte nem zavar-e, és kényelembe helyezte magát a fák hűvösében közel hozzám. Majd egy kérdezz-felelek keretében a neve (Dóri) és az életkora is (öt és fél éves) kiderült. Elmondta nekik is van autójuk de nem szereti őket mert büdösek, – a játék autókkal volt ilyen gondja. Ha már így szóba került meséltem neki az autók okozta környezet szennyezésről és mit tehetnénk bolygónkért. Kora ellenére nagyon éretten szólt hozzá a témához, néha meglepve egy-egy érdekes meglátásával, majd megjegyezte mikor majd felnő, neki nem lesz autója.

- “Egyszerűen csak erősen odagondolom magam ahova menni szeretnék.” – közölte.

A műszerfalhoz értem tisztítási műveletemben – ő mellém ült és minden mozdulatomra figyelt – éppen Sai Baba képét tettem odébb ne legyen vizes, melyet a szélvédő felett tartok mikor megkérdezte a fotót látván:

- Ki Ő?

- Ő Sai Baba – válaszoltam.

Kezébe vette a képet és nagy szemekkel nézte néhány másodpercig, majd megszólalt.

- Nagyon szép. Érzem, hogy Szeret engem.

Abban a pillanatban könny szökött a szemembe…