Úgy három évvel ezelőtt mondta rólam egy barátom mindig más és más arcomat látja. Valahogy így van ez legtöbbünkkel, hisz hangulatunk és ezáltal érzelmeink hű kifejező formája arcunk, tekintetünk. Sok személyiség nyilvánul meg általunk egy-egy szerepként és persze az adott helyzetben ez a szerep mindig egy adott célt szolgál. Számtalan maszk kerül fel arcunkra, belső hangulatunk kifejezése képpen.
De míg a maszk szerepe adott környezetben a mulattatást kellene szolgálja, mára mindennapi életünk részévé vált. Sokszor tudattalanul is tesszük ezt. És itt jön a tudatosság, ha ennek mentén próbáljuk élni életünk, hogy tisztán magunkat mutassuk a láttatás álcája nélkül - mind életünk minősége, mind kapcsolataink másokkal sokkal tisztábbá, érdekektől és érzelmi indíttatásoktól mentesebbé válnak. Ne szégyelljük érzelmeink megjelenését, ne is kendőzzük, de folyamatosan dolgozzunk rajtuk, fedezzük fel és értsük meg kialakulásuk okát, az energiáik miértjét. Mi uraljuk őket és ne ők minket.
Valóban mintha ezerarcú lennék úgy is éreztem akkor, sőt büszkén viseltem eme jelzőt. Benne volt vízöntő énem is, mert ez az a csillagjegy mely jól tudja érezni magát szerepben, láttatásban. Azóta folyamatosan próbálom levetkőzni ezen megjelenéseket. Hisz egy igaz arcunk van és az az önvalónk, ki belülről sugároz és ad képet magunkról. Minél kevésbé érintenek meg belső és külső hatások, érzelmi hangulatok, minél nagyobb bennünk a rend, annál inkább tudjuk a belső nyugodt, kiegyensúlyozott és természetes állapotunkat megjeleníteni. A színészet maradjon a szűk értelemben vett színház kiváltsága.
De míg a maszk szerepe adott környezetben a mulattatást kellene szolgálja, mára mindennapi életünk részévé vált. Sokszor tudattalanul is tesszük ezt. És itt jön a tudatosság, ha ennek mentén próbáljuk élni életünk, hogy tisztán magunkat mutassuk a láttatás álcája nélkül - mind életünk minősége, mind kapcsolataink másokkal sokkal tisztábbá, érdekektől és érzelmi indíttatásoktól mentesebbé válnak. Ne szégyelljük érzelmeink megjelenését, ne is kendőzzük, de folyamatosan dolgozzunk rajtuk, fedezzük fel és értsük meg kialakulásuk okát, az energiáik miértjét. Mi uraljuk őket és ne ők minket.
Valóban mintha ezerarcú lennék úgy is éreztem akkor, sőt büszkén viseltem eme jelzőt. Benne volt vízöntő énem is, mert ez az a csillagjegy mely jól tudja érezni magát szerepben, láttatásban. Azóta folyamatosan próbálom levetkőzni ezen megjelenéseket. Hisz egy igaz arcunk van és az az önvalónk, ki belülről sugároz és ad képet magunkról. Minél kevésbé érintenek meg belső és külső hatások, érzelmi hangulatok, minél nagyobb bennünk a rend, annál inkább tudjuk a belső nyugodt, kiegyensúlyozott és természetes állapotunkat megjeleníteni. A színészet maradjon a szűk értelemben vett színház kiváltsága.
Papírokkal, igazolványokkal bizonygatjuk magunk kik vagyunk, persze a hatalom eszközei elvárják, sőt előírják, hogy ezt megtegyük. Pedig a nyílt, őszinte tekintetnél, mely a másik szemébe néz és azt mondja ez és ez vagyok, ehhez és ehhez értek, nem lenne 'hitelesebb' e világon. Már Shakespeare által, az ő korában megfogalmazódott a mondás "színház az egész világ". Azóta világunk csak próbál egyre tökéletesebb színész lenni. De a színdarabnak vége kellene szakadjon végre… a szem a lélek tükre…
Az önvállalásról jut még eszembe, régi időkben az emberek ruháikat méretre készíttették. Legyen az gazdag, szegény, valamilyen módon rászabták. Mindenki más és más testalkatú, másban érzi magát kényelmesen és nem utolsó sorban más személyiség.
A kényelem és az önvaló azóta feláldoztatott a divat oltárán. Ma az egyen világban sablonokra szabnak minket, kinek kicsit bő, kinek kicsit szűk ugyan - és ez egészségi szempontból is befolyásoló - , nem az számít kik vagyunk mi, mi a komfortos, hanem milyen címke lóg rajtunk, kinek szeretnénk láttatni magunkat. Büszkén viseljük magunk helyett Hugo és Pierre nevét ruházatunkon és elhisszük többek vagyunk általuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése