lélekfejlődés

Egy ideje foglalkoztat a kérdéskör, mi is a lélekfejlődés, mely állapotok vannak jelen a világban. Az általam megismert nézetek mind az emberre utalnak mint az elérhető legmagasabb állapot testi létben. A buddhizmusban azt tartják az emberek világa ahol a szabad akarat a meghatározó, egyedül itt adódik lehetőség valódi fejlődésre és kiszabadulásra a karmikus létkerékből (samsara). És az embernek ez feladata is, a szenvedés végtelen köréből való megszabadulás (megszületünk - szenvedünk - meghalunk).

A többi létformát, állatok, növények, ásványok mind-mind "lejjebb" sorolják mindenhol, ahol a nemtudás a jellemző, valamint az alacsony ösztönök. Több helyen olvasom az embernek adatott meg egyedül, hogy formálja környezetét.

Kérdezem én. Minek? Miért kell formálnunk, miért nem jó az ahogyan a teremtés a környezetet, a természetet megalkotta körülöttünk a maga tökéletes formájában?

Maximum több a lehetőség az önkifejezésre és ezáltal több a kitérésre való lehetőség is. És leginkább nem él senki a lehetőséggel. Vagyis hibásan működik ekképpen a dolog. Következésképpen hogyan is lehet egy jól felépített lélekfejlődési rendszer része. Vizsgálva az ember által létrehozott változásokat, alkotásokat, az öncélúság, a birtoklás, a mohóság, a hatalom mint jelzők melyek megjelennek. Ezáltal folyamatos kínt és szenvedést hozva létre maguknak. Persze lehet azon elmélkedni, mint például az Avatar című filmben szereplő nép milyen tökéletes konszenzusban tud élni a környezetével, de ez utópisztikusnak hat az embert tekintve...

Én fordítva vizsgáltam meg a dolgot. Ha (1) hangyaszinten érdektelenek olyan dolgok, mint az értékek felesleges halmozása, vagy elsődleges a közösség érdeke és nem az egyén akarata, nincsenek felesleges utak, célok mert minden az egység érdekében működik - (2) ásványok, kövek tökéletes kristályszerkezete és gyógyító hatása - (3) a víz tökéletessége - (4) a fák nyugalma, harmóniája mind arra utal bár egy sokkal egyszerűbb, mégis sokkal harmonikusabb állapotban léteznek, akkor mitől előrelépés lélekszinten embernek lenni? Mi van ha éppen a leszületéssel az a helyzet, "nagy tudású" emberként kezdjük és a legegyszerűbb létformákban, megtaláljuk majd a tökéletes harmóniát, egyszerűséget és az üresség állapotát.

Persze találgatok, mert keresem a miérteket. De minél jobban keresem annál inkább rájövök, hogy egyik vallási, eszmei irányzat sem adja meg a választ. Egy kedves barátom ezen eszmefuttatásomra írta: "Amúgy is úgy van, a legnagyobb tanulnivalók mindig annak az ellentétei, amit állítunk magunkról. Azt mondjuk az emberi lét a lélekfejlődés csúcsa. Nyilván éppen az ellenkezőjét kell megtapasztalnunk, hogy rájöjjünk az igazságra, a valóságra."