Csak néhány alkalommal fordult elő velem, hogy sikerült testen kívüli élményt szereznem. Napokkal ezelőtt esti lefekvésem során nagy erővel ragadott el ez az állapot. Nem meditációban, álomban, valós mivoltában közelített és más volt mint az eddigiek. Tudatosan próbáltam ébren és a fizikai síkon maradni mert éreztem, ha átadom magam a keletkező állapotnak lehet ott is maradok. Pedig meglátásom szerint még van dolgom most. Így is lett hisz ezen sorokat is írom, de komoly energiákat kellett megmozgatnom ennek érdekében.
Tavaly nyáron történt - többször hirtelen rám tört napközben hasonló állapot, bár közel sem ennyire erőteljes. Akkor éreztem le kell dőlnöm és hirtelen valamiféle öntudatlan állapotban találtam magam, miközben valahonnan a réges-régi múltból fura nevek villantak be. Úgy éreztem időtlen idők telnek el, persze mikor magamhoz tértem, az órára pillantva láttam, általában négy-öt perc. Egy ideig gyűjtögettem őket, egyszer lehet be tudom majd helyezni lelkem valamely pontjára.
Másik alkalommal barátaimmal történt közös nyaralás során álmomban éreztem, a mennyezet fogott meg, ne emelkedjek magasabbra. Láttam magam és a társaim feküdni, a plafonhoz tapadva figyeltem a környezetet és az ablakon túli tenger végtelenségét. Elidőzve ebben a szabad állapotban hagytam időt a szemlélődésre. Majd valósan felébredtem, valahol a határon. Tudatom már érezte a testet, látásom még fentről figyelt, majd néhány pillanat múlva a teljes testi korlát állapota állt vissza.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése